zelinka-2

A világversenyek sok érdeklődőt vonzanak, Ildinek is sikerült pár klasszissal néhány szót váltania. Ilyen volt például Pljuscsenko, a 2006-os torinói téli olimpiai aranyérmese, többszörös világ- és Európa bajnok. Különösen emlékezetes volt az a gálaműsor, amelyben Tom Jones  Sex bomb című dalára táncolt a jégen. Kíváncsi voltam arra is, hogy ki alkalmas a közvetítésre: aki jól felkészült, aki kiváló szakember, de nem tud izgalmasan kommentálni, monotonon beszél, aki lelkes, de kevésbé jó szakmailag, kire mondják, hogy jó ebben a műfajban?

„Ezt nem lehet szétválasztani, ha valaki csak szakmailag zseniális, de nem lelkesedik, akkor  az nem jó, ha valaki nem elég alázatos,hanem nagyképű, az is nulla, az egyszerűen „ lejön” a képernyőről  és nem szeretik az  emberek.  Persze olyan sosem lesz, hogy valaki mindenkinek tetszik. A kritikát nehéz elfogadni, lehúz, és általában nem azért mondják, hogy tanulj belőle. Nem építő jellegű, a gyalázkodó és köpködőről már ne is beszéljünk.

Egyszer vásároltam egy élelmiszerboltban és a sajtos pultnál álltam, kérdezgettem az eladót. Megszólalt mellettem egy néni: „Bocsánat, nem Ön közvetítette a műkorcsolyát?”  Ilyen eseteknek persze, hogy örültem. Egyébként kommentáltam műugrást, szinkronúszást, tornát és kosárlabdát is. Sajnos, a kosárlabda közvetítésem tiszavirág életű volt, de nagyon sok ismerősöm felhívott: Ildikó, olyan jó volt hallani tőled, hogy mi történik a pályán!”

Ezekről a kedves emlékekről már múlt időben beszélünk, hiszen „közös megegyezéssel” vált meg az MTV-től.

„Tulajdonképpen voltak terveim, a Média Coaching. Készen álltam arra, hogy ez a vállalkozás elinduljon. Honlapom is volt, pontosan megterveztem, illetve megterveztünk mindent a társammal, de maximálisan nem tudtam elmélyülni benne, hiszen egy csomó feladatot kaptam a tévétől. Mikor elváltak útjaink, azt mondtam magamban: most legalább tudok vele foglalkozni. Húsz éven át sportolókkal beszélgettem, minden problémájukat ismertem. Azt is tudtam, hogy egy élsportolónak összetett az élete: ott van az edző, a szakvezető, klubigazgató, a szülő, a barát, mind – mind a sportoló életének a része. Én úgy látom, hogy sokszor elbeszélnek egymás mellett az emberek: ki mit értékel, ki mit vár, ki mit szeretne és azt milyen formában, és azt hiszi, hogy a másik kiszúrásból csinálja rosszul, vagy másként. Miközben a másik azt hiszi, hogy ő azt adja, amit várnak tőle!  Foglalkoztam egy sportolóval, aki nagyon szeretett volna bejutni a válogatott keretbe, de nem sikerült annak ellenére, hogy ő úgy érezte, mindent megtett érte. A közös – irányított- beszélgetésünk során azonban ő maga jött rá, hogy az edző valójában nem ezeket várta tőle! Kiderültek a hiányosságok, ezek pótlására akciótervet dolgoztunk ki: kivel, hogyan kell képeznie magát. Mikor hívja fel az illetőt, mikor és hogyan kezdik el a munkát. Mit mond neki és hogyan! Ezek nagyon konkrét feladatok a halogatásnak nincs helye!  Kellenek a tervek és a pontos célok!

Ha valakit segítenek, akkor az ”elszámoltatás” is lehetséges, olyan,  amit ő szeretne, hiszen az ő előrelépését segítem, természetesen vele együttműködve, egyenrangú félként. Ez a kliensem egyébként válogatott lett!

Elindult a Sport Coach képzés, ahol sportpszichológusokat, edzőket, sportolókat coach szemlélettel ismertetjük meg,  speciálisan fókuszálva  a sportra, hiszen minden területtel dolgozunk, ami a sportolókat érinti. Még az elején vagyok ebben, de már több pozitív visszajelzést kaptam. Versenyzők esetében nagyon szép eredményt lehet elérni a coaching segítségével, de a marketing részét még nekem is tanulnom kell.

A befejező részben:  „A címlapon megjelenőket sokan irigylik, miközben ők meg azon sírnak, hogy senki sem ismeri el őket”