„A környezetem, a barátaim, mind kibuktak, hogy elmegyek. Hogy én is elmegyek! Látták, hogy nőttön – nőtt azok száma, akik elhagyták az országot, és persze sajnálták, hogy én is megyek.”  Egyébként a „világ” egész pontosan Írország volt, ahol az eszemmel tudtam, hogy ott biztosan nincs szükség magyar újságíróra, de nem riasztott vissza, hogy esetleg fel kell adni a szakmámat. Arra gondoltam, hogy a fiam legalább megtanulja majd ott tökéletesen a nyelvet. Én szendvicseket készítettem, és magyarokkal dolgoztam, ami még pluszt adott a kinti életemhez. Ez a kirándulás fél évig tartott, miközben itthon olyan családi bonyodalmak keletkeztek, hogy azt már nem tudtam külföldről megoldani, így haza jöttünk. Szerencsére itthon nem számoltunk fel mindent. Érdekes módon, a visszatérésem után megtaláltak a munkák: újságíróként kaptam felkérést. A szívemnek a legkedvesebb, a legkiemelkedőbb és egyben legszebb feladata, hogy  Papp János színművésznek  az összes sajtóval kapcsolatos ügyeit intézhetem.  Visszakerültem a színházba, mint újságíró, sajtóreferens, egyrészt kaptam olyan feladatokat, hogy írjak művészekről, zenészekről, szervezzek sajtótájékoztatót, másrészt kiállhattam a színpadra, konferálhattam ismét! Kitaláltam magam, én lettem A Sajtós – Szabó Gabi! Azóta tagja vagyok a Sikeres Nők, a Közel a Part és a Szóvivők Egyesületének is, ami rendkívül megtisztelő számomra!  Egyébként ezt a külföldi kalandot mondjuk hét évente meg kéne ismételni!  Szerintem szüksége van az embernek ilyen jellegű változásra, ugyanis utána valahogy máshogy látja már az ember a világot!

 „Az ember nem hagyja el a szerelmét”

Ez a szerelem pedig a szakmának szól, a színpadnak, a rádiónak, ahol mint mondta: „enyém a tér! „Olyan szenvedéllyel készülök a műsorra, mintha ez lenne az utolsó, de az is igaz, hogy a  végletek embere vagyok: mindent vagy semmit! Azt mondják, „Csillog a szemem”, ha szervezek, telefonálok, felkérem a vendéget, hogy jöjjenek a rádióba. Hetente két alkalommal  a rádiózás megkoronázza az életemet, hála Fodor Jánosnak, aki mellesleg a tanárom, mesterem volt. Két éve pedig lehetőséget adott a Rádió Bézsben, hogy vele dolgozzam, hogy én is műsort készítsek.

 

Ha már a tanároknál tartunk: Havas tanított és egyben biztatott, hogy „ez magának való, maga induljon el a versenyen”, aztán Bányai Gábornak köszönhettem az első tévés műsorvezetést – Szív Tv -Flört című műsort. Kárpáti Tamás és Szegő András az írásra bátorított és tanított, és örök hála  Nyitrai Katának, akinek a televíziózás a kis ujjában van, nagyon sokat tanultam tőle. Szerencsés vagyok és hálás is a sorsnak, hogy ismerhetem őket! Értékmániás vagyok és régimódi, ami nem túl korszerű! Én még a Szabadság téren lestem a legnagyobbaktól a szakmát, hallgattam, figyeltem, kérdeztem … a mai napig úgy gondolom, hogy kellő alázat és tisztelet nélkül nem szabad csinálni ezt. Az viszont végtelenül kiborít, ha értékrend nélkül,felkészületlenül dolgozhatnak és véleményt alkothatnak emberek ebben a nagyon felhígult szakmában.

Azt gondolom, aki kitart, és olyan színvonalon teszi amit, és ahogy korábban megtanult, az valahol mindig felszínre bukkan, látszani fog és elnyeri méltó jutalmát! Csak csináld taposd nap, mint nap!  Én ugyanolyan lelkes vagyok, mint húsz évesen …ez tart életben! Ez fűti a szerelmet a munkám iránt!Hogy Öreg koromban mit fogok csinálni? Az ember a szerelmét nem hagyja el, úgyhogy sokáig szeretnék rádiózni és sajtózni. Egyébként sosem gondoltam, hogy egyszer rádiózni fogok, talán azért, mert a színésznő azért ott van a „színfalak mögött”, a magamutogató énem nem veszett ki! De az alkalmi konferálások – koncerteken, Arénában, rendezvényeken – kárpótolják ezt, így nincs hiányérzet. Nem véletlenül lettem Mici, hiszen neki „két élete van” ! Imádom a munkámat, a rádiózást és a sajtózást, vagy épp az írást is. Persze jobb lenne azt érezni és tapasztalni, hogy megbecsülik a médiamunkásokat! Hálátlan szakma ez! Különösen a sajtózás, talán az egyik leghálátlanabb feladat, hiszen sokszor nem tudják mit is csinálsz hetekig, nincs látható jele a munkádnak. De szeretem a kihívásokat! Ez visz előre …

Úgy tűnik az alma nem esett messze a fájától, ugyanis Gabi fiát szintén vonzza a színházi élet, komoly tervei vannak a fiatalembernek e téren. Büszkén mondja, hogy egy reklámfilmben együtt szerepeltek, ugyancsak együtt mentek nyelvvizsgára, a sors fintora, hogy a fiának sikerült, neki  nem.  Novemberben teljesítette fia -és ahogy elárulta saját maga – legnagyobb álmát is : elrepültek New Yorkba! „Bejelentkeztek” a Lee Strasberg film akadémiára, részt vehettek és szerepeltek egy éppen akkor forgatott amerikai játékfilmben ( Impossible Monsters) és mesés élményeik voltak.

Arra a kérdésre, hogy a színészet nem hiányzik-e Gabinak azt válaszolta: „érdekes játék lenne, ha valaki felkérne egy szerepre! Tét nélkül, könnyedén állnék neki a feladatnak … egy jó kis kaland pedig még beleférne, de ahhoz nevet kellene változtatnom!