A vidéki mindennapokból, a közéletből meríti ötleteit, szerinte Ő egy Mr Bean típus, akivel mindig történik valami.

“Tavaly szilveszterkor Siófokra utaztam fellépni a feleségemmel, aki egyben a Managerem is, és akinek csak egy kérése volt, hogy még világosban érjünk oda, mert nagyon szereti a Balatont, hozzáteszem én is. Odaértünk, elkezdett fotózni, én pedig a mólón azt láttam, hogy lépcsősen van kialakítva, és gondoltam leugrok a lenti részhez megnézni, hogy milyen hideg a víz. Csak az ujjammal szándékoztam vízhőfokot mérni, de a mólón lévő jeget nem vettem számításba, így talajt érve megcsúsztam, egyenesen bele a vízbe. Még a kacsák is azt nézték a partról, hogy ki ez a nem normális, aki ilyenkor fürdik. Persze kaptam a fejemre, hogy: „Veled nem lehet elmenni sehova úgy, hogy ne történjen valami!”, ráadásul én még otthon mondtam neki, hogy minek rak be váltás zoknit és ruhát, hiszen csak egy napra megyünk, ám milyen jól tette. Szerintem a párkapcsolatban is jó dolog a humor, a feleségem olykor tesz rá kísérletet, hogy komolyan beszéljünk, persze kevés sikerrel. Szeretek hülyéskedni, viccelődni, bárhová megyünk.”

Egyedülálló a humorista-ceremóniamester szerepben is. Öt év alatt, mintegy száztíz lagzit vezényelt már le, ami komoly fizikai és szellemi munka.

„A vőfélyek verseket mondanak, különböző régről ismert, olykor inkább kellemetlen, mint vicces játékokat vezényelnek a lakodalmakon, majd őket követték a ceremóniamesterek, akik már konferáltak, és ezzel átalakították, modernizálták a m?fajt, viszont ?k inkább a koordinálásra, és a konferálásra fektetik a hangsúlyt. Én véletlenül csöppentem bele az esküvői körforgásba, egy ismerősöm révén, akik vőfélyt szerettek volna a lakodalmukra, ám ő az utolsó pillanatban lemondta az esküvőt. Én mondtam, hogy megcsinálom a lagzit, de azzal a feltétellel, hogy nem verselek, hanem mint humorista, poénos szövegekkel dolgozok, és a feleségemmel sokat gondolkoztunk azon, hogy milyen játékokkal lehetne feldobni még az estét, amelyek humorosak, nem megalázóak senki számára, de mégis emelik az este hangulatát. Ráadásul vannak olyan párok, akik nem szeretnek szerepelni, tehát a feladatokat is úgy kellett kialakítani, hogy főként az én alakításom vegye át a hangsúlyt, ám a násznép is aktív részese legyen a történéseknek, valamint rengeteget nevessenek. Ez a bizonyos első lakodalom olyan egyedire sikerült, és olyan népszerűségnek örvendett, hogy azonnal kaptam néhány felkérést még arra az évre, és az évek alatt annyira kialakult ez-az egyedi stílus, a humor és a ceremóniamesterség párosítása, hogy rengeteg pozitív a visszajelzést kapok a pároktól, és a násznéptől egyaránt. Volt például olyan nagypapa, aki éjjel kettőkor jött oda hozzám, hogy bizony ő rengeteg lakodalmon részt vett már, de ilyet még soha nem látott. Ugyanis ők a „Mamával” táncolni már nem tudnak, ezért azt tervezték, hogy a vacsora után haza is mennek, de annyira jól érezték magukat, olyan sokat nevettek, hogy még csak most szándékoznak elmenni. Kaptam már olyan megjegyzést is, miszerint a munkámnak hála nem egy esküvőt kaptak tőlem, hanem „AZ ESKÜVŐT”. Úgyhogy Hála Istennek reklámra sem kell költenem, mert szájról-szájra terjed a munkásságom, és ez által olyan sok megkeresést kapok, amihez két Szikra Laci is kevés lenne. Én ahhoz is ragaszkodni szoktam, hogy a nagy nap előtt személyesen találkozzak a párokkal, beszélgetek velük, megismerem őket, elmondom a tapasztalataimat, hogy még személyesebb hangvételű, még gördülékenyebb, és még egyedibb legyen az esemény. A lakodalom idején, a hangulatfokozáson kívül, egyébként mindenhol ott vagyok, beszélek az anyakönyvvezetővel, az atyával, koordinálom a munkafolyamatokat, összekötő kapocs vagyok a szolgáltatók között, úgyhogy eléggé melós a dolog, hogy minden flottul működjön, de nagyon szeretem. Előfordult már, hogy felszolgáltam  vagy sört csapoltam.  Időtartamban egy-egy lakodalom 12-14 óra is lehet, pláne, ha messzebbre utazok, de nagyon helyesek a párok, jó dolog tevékeny részese lenni életük egyik legboldogabb napjának. Nem beszélve arról, hogy a lagzi után, nagyon jó, baráti viszonyt ápolok nagyon sok párral.”

A befejező részben:  “Rengeteget írok, szinte már soha nem tud kikapcsolni az agyam”