peti-2

A legjobb forgatókönyvíró maga az élet, ezt már korábban is tapasztaltam, de megismerve Viki, Zoli, na és a csöpp Peti történetét, újra megerősödött bennem ez a tény.  A boldog házasságban élők számára az egyik legszebb kifejezés a „szerelmünk gyümölcse”, hiszen egy baba születésével új fejezet kezdődik az életükben. Ennek hiánya viszont megingathatja a kapcsolatot, bár a kitartóak, elmennek a végsőkig. A Gólyahír Egyesület elnöke, Mórucz Lajosné, Gabi segített abban, hogy riportokat készíthessek olyan családokkal, akik szívesen mesélik el örökbefogadásuk történetét.

Az előzetes telefonbeszélgetés alapján is éreztem, milyen szeretettel beszélt Viki a kicsiről, mindez a személyes találkozás alkalmával, tovább erősödött.  Peti 17 hónaposan csak picit nézett gyanakvóan rám, hol Viki, hol Zoli ölébe kérte magát, és mint egy ilyen korú kisgyermek, folyton alkotott valamit.  Aztán Viki csillogó szemmel, olykor meghatottan meséli történetüket:

„Három évig próbálkoztunk, és minden vágyunk az volt, hogy babánk szülessen.  Magamat nagyon eredményközpontúnak vallom és rosszul éltem meg, hogy nem tudok „eredményt” felmutatni, vagyis nincs két csík a tesztemen. Nem volt közöttünk emiatt konfliktus, és bár a lelki terhet közösen viseltük, nehéz időszak volt kettőnk életében. A kudarcsorozatot lehetetlen uralni, csak jöttek hónapról hónapra… ráadásul egy nőnek ez a leggyengébb pontja, hogy nem képes teherbe esni. Leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz tudom hasonlítani, de szerencsére mindig kihúzta egyikünk a másikat a „lelki gödörből.” Utólag visszagondolva szerintünk az is szerepet játszott, hogy tudtunk a családunkban el?forduló genetikai betegségekről, amit nyilván saját gyerekükön nem akartuk viszontlátni.”

Viki volt az, aki először térképezte fel az interneten az örökbefogadással kapcsolatos tudnivalókat.  Akkor szembesült azzal a pozitív ténnyel is, hogy a nyílt örökbefogadásnál megismerheti azt a hölgyet, aki a terhességét kihordja, (hivatalosan életet adónak hívják), de örökbe akarja adni az újszülöttet. Az is szimpatikus volt számára, hogy akár még a szülésnél is jelen lehetnek.

Minél többet olvasott róla, annál jobban elképzelte, hogy ők is lehetnének örökbe fogadó szül?k!  Egy darabig magában dédelgette, aztán persze elmondta férjének, Zolinak is, aki szinte gondolkodás nélkül rávágta: rendben, legyen így!  Kapóra jött, hogy pont azon a hétvégén volt találkozó az örökbefogadásra várók részére a Gólyahír Egyesületnél.  A várakozó csoportban 200-300 voltak, akik mind babára vártak.  Viki azt mondta: nevettek és sírtak, annyira magával ragadó volt, amit ott tapasztaltak.  A csoportba ugyanis olyan családok is eljöttek, akik már babájukkal érkeztek, elmondták saját történeteiket, ami persze egyénileg is nagyon megható, hát még egy ilyen közösségben.

A folytatásban: „ A hivatalos papírok intézése, és  396 baba”