helga_fotozentailaszlo

 

Helgának szinte fel sem tettem az els? kérdést, már mondja is magáról:

„Sosem volt gond a beszél?kémmel, a színészi ambíciók már a gyerekkoromban jelentkeztek, szerepelni akartam, de ennek ellenére nem voltam az iskola versmondója, nem jártam színjátszó körökbe, nem is felvételiztem a színm?vészetire. Ma már tudom, hogy nagyon jól tettem, mert nem bírok csak egyféle dolgot csinálni! Ha egyetlen színházban kellene játszanom, legalább annyira boldogtalan lennék, mintha egy banki alkalmazottként dolgoznék. Élvezem, ha színpadra állhatok, de nem vagyok függ?, nélküle is tudok boldog lenni!  Mikor még nem volt Magyarországon divat a stand up már akkor is mondták nekem: neked ebb?l kéne élni, annyira vicces vagy. Azt is mondták, ha magamat adom a színpadon, az pont elég lesz, csak legyek olyan, mint a baráti társaságban szoktam. Szóval adott a feladat, minden el?adáson csak odáig kell eljutnom, hogy a színpadon önmagam legyek, és akkor nagyon nagy baj nincsen. Drága Sándor György is eljött az egyik el?adásunkat megnézni, utána még iszogattunk vele hosszasan, és nagyon elismer?en beszélt rólunk. Persze én utána is „papphelgáskodtam” és azt mondta: Helga, elég volt, már vége az el?adásnak! De hát én tényleg ilyen vagyok… mindig. Az életben is. Ennek van egy olyan mellékhatása is sajnos, hogy beszéd közben nem lehet rólam normális fotót készíteni.  Annyira grimaszolok, hogy képtelenség egyetlen nyugodt percét lekapni az arcomnak.

Egyébként egy barátn?m küldte el a felhívást, melyben Écska társulatot toborzott. Viszont a szövegb?l nem volt egyértelm?, hogy mire keresnek n?ket, csak annyi derült ki, hogy egy 3-5 perces vicces bemutatkozással kell készülni. Féltem attól, hogy valamilyen valóság show-ba keresnek balekokat, ezért hezitáltam egy ideig, aztán csak elküldtem a jelentkezést. A vicces bemutatkozáson sokáig törtem a fejemet, hogy mit mondhatnék magamról. Akármi jutott eszembe, leírva semmit nem éreztem elég viccesnek, mindenr?l lebeszéltem magam. Napokig gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy nekem ihletet ad, ha egy nevettet?t hallgatok. Nekem kellenek az ingerek, hogy kicsit ?rült állapotba kerüljek, akkor rögtön máshogy gondolkodok, hangulatba kerülök! Végül a bemutatkozásom Écskánál annyira jól sikerült, hogy kés?bb az els? m?sorom anyaga is ez lett, néhány új ötlettel kib?vítve. Bevallom, megfigyel?, hallgatózó, kukkoló típus vagyok, imádok mások telefonjába, újságába, lakásába benézni, de minden perverzió nélkül, csak mert érdekelnek a sorsok, az emberek. Egyébként a stand up mellett szintén fontos számomra az önismereti színjátszás, amivel sok éve foglalkozom. Anno drámapedagógiát végeztem, és vallom: ahhoz, hogy jól legyünk, ismerni kell magunkat. Sajnos ma ezzel a többség hadilábon áll, pedig elengedhetetlen lenne a kiegyensúlyozott élethez. A színház irányába szerettem volna indulni ezzel a szakválasztással, de aztán több kanyar lett bel?le. Azt viszont nagyon élvezem, hogy a N?Stényekben a közös munka lehet?vé tesz sok fajta kísérletezést is. Így például szeretünk kalandozni a színház irányába is, a karácsonyi m?sorunkban például Annával van egy közös jelenetünk, amit a közönség is nagyon szeretett tavaly.

– Hogy látod a n?k helyzetét ma?

– Szerintem sok mindenben átestünk a ló túlsó oldalára. Én abban hiszek, hogy a n? legyen n?, a férfi meg férfi! Sokszor zavarba jövök mostanság az utcán, amikor meglátok valakit, akir?l akár hosszas tanulmányozás után sem tudom eldönteni, hogy férfi vagy n?. Könnyen születik kínos vagy mulatságos helyzet ilyenkor, miközben kitartóan kémlelem, hogy az alanynak vajon a melle vagy az ádámcsutkája hangsúlyosabb-e? Vagy van-e bármelyik egyáltalán? Sokszor sajnos még ma is elnyomják a n?ket, de azért nekünk, n?knek is van vaj a fülünk mögött. Sok pasis dolgot vettünk magunkra az elmúlt 100 évben, ma már nem mindenki tud n?ként viselkedni. Pedig azt mondják, a férfi a fej, de az asszony a nyak! Én arra buzdítom a n?ket, hogy merjenek „nyakak lenni”! Gyakran azt látom, hogy a n? meg van illet?dve, nem tudja eldönteni, hogy a pasi akar-e t?le valamit vagy nem. Közben pedig maga a n? sem tudja eldönteni, hogy ? akarja-e a pasit egyáltalán? Így aztán könnyen süllyed el a kormányos nélküli hajó, s a hölgyek nyugodt szívvel könyvelik el, hogy a pasi volt fatök?. Pedig mindig a n? választ, ezt tudjuk. Vagy legalábbis régen tudtuk. A férfi pedig csak addig fatök? általában, amíg mi meg nem mutatjuk neki, hogy valójában egy h?s. Ezt nélkülünk nem tudják magukról.

– Azt mondtad, hogy a humor gyógyszer, és b?ven kellene bel?le venni!

– Na igen, szerencsére a legnagyobb bajban is tudok nevetni. Inkább kinevetem magamat és a bajaimat, ha tehetem. Mégis jobb, mint kiborulni. Szerintem óriási szerepe van a humornak a túlélésben és a létezésben. Ezért is tartom fontos küldetésünknek, hogy megreformáljuk a magyar stand up-ot és széles körben kibontsuk a n?i humor világát! Igyekszünk felkutatni azokat a hölgyeket, akiknek egyszerre van humoruk és mondanivalójuk. Mindenképp színvonalas, értékteremt? humort szeretnénk nyújtani a közönségnek, hiszen mostanában sajnos b?ven van mire „gyógyszert” szedni.