rasi2

„Az emberek 99 %-a nem tud mit kezdeni azzal, ha mozgássérülttel találkozik, és ez igaz az élet bármelyik területén.  Ha már valamiben más, mint a többi, hátrahúzódnak: hagyjál engem békén, biztos fertőző vagy! Aki megpróbál felém nyitni, az nagyon meglepődik pozitív irányba, hogy jé, tud normálisan beszélni, van humorérzéke!

Mindig mindenért megharcoltam, és amim van, arra baromi büszke vagyok, nem arra vágyom, hogy anyám tartson el, akivel együtt élek. Egyébként is sokat vagyok úton, a barátaimnak időpontot kell velem egyeztetni. Nem volt ez mindig így, 18 éves koromig én is elég zárt voltam, aztán lett egy barátom, aki azt mondta: na ebből elég, most elmegyünk szórakozni! Pozitív csalódás volt, én nem vagyok táncos, állok egy helyben, iszom az üdítőmet, sztorizgatok, koncertekre járok, bár a sport most már fontosabb.”

Négy évvel ezelőtt éppen látogatóban volt a Pető Intézetben, szeret azokkal a tanárokkal, konduktorokkal találkozni, akik mellett felnőtt, nevetve mondja: mindig megemlítik, milyen rossz gyerek voltam. Ott szóltak neki, hogy jöjjön el  egy  ergométeres evezőversenyre. Rasi igent mondott, bár gyakorlatilag nem sokat tudott erről a sportágról. Egy szál farmerben megjelent kíváncsiságból a versenyen, és rögtön ezüstérmes lett! A többiek csodálkoztak, és rögtön mondták neki: Rasi, neked tehetséged van az evezéshez, folytatnod kell! A fiatal lány szerint nincs olyan ember, akihez ne lehetne a hozzávaló sportot megtalálni! Ezzel egy új fejezet kezdődött az életében.

„2012-ben volt az első edzésem, után indítottam el az evezős oldalamat: Nagy Rasi, evezésem története. Hobbiból kezdtem, ma már felelősségnek érzem, mert várják tőlem az emberek. Egyébként van egy online sportújság, www.mindenamisport.com/  amit egy mozgássérült lány ír, neki az volt az álma, hogy riporter lehessen és megcsinálta.

Nagyon kevés egyesület van, aki para evezősökkel foglalkozik. Az első edzővel nem tudtam együtt működni. Szerintem az a jó edző, aki nem kiabál és végtelen nagy türelme van, a mostani edzőmmel nagyon jó együtt dolgozni.  Nagyon őszinte, lelkileg úgy érzem, hogy fel tudok készülni maximálisan a versenyekre. Három éve segít engem, amúgy szigorú, de ha a 2020-as Tokiói olimpiára ki akarok jutni, akkor persze megértem követelését. Szeretnék sokkal több külföldi versenyen részt venni, ez elsősorban az anyagi fedezet hiánya miatt hiúsul meg.

A para evezésben vannak kategóriák, a vele született állapot, illetve aki balesetet szenvedett,  és lebénult. Külföldön egy komoly orvosi bizottság vizsgálja meg a versenyzőket. Ezért van, aki csak karból húz, mell alatt, has alatt, és lábnál le van kötve. Egyébkén mi hátrafelé evezünk, és egy km a versenytáv, bár lehet, hogy ezen változtatni fognak. Nálunk nincs pihenőidőszak, folyamatosan edzésben vagyunk.  Februárban az  Európa bajnokságon megszereztem a  harmadik helyet, most az  a cél, hogy előbbre haladjunk, fokozatosan,  maximálisan  megvan bennem az alázat. 2017-ben lesz az EB Franciaországban, most úgy érzem, hogy 50% az esélyem, hogy kijutok. A versenyekre két edző segítségével készülök.  A  személyi edzéseimben nagy segítségemre van  Grünwald Gábor,  akivel súlyzós edzéseket végzünk javarészt. Hatalmas köszönet neki, hogy elvállalta  a felkészítésemet és természetesen hálás köszönet az evezős edzőmnek is, aki nélkül nem tartanék ott ahol.”

A befejező részben:  „Irigyelnek azért, mert Curtis támogat ”