rasi-1

Véletlenül hallottam Rasival egy beszélgetést a rádióban. Megdöbbentett pozitív gondolkodása, az akaratereje, a sporthoz való hozzá állása, pláne úgy, hogy mindezt mozgássérültként teszi.   Beszélgettünk a Pető Intézetről, arról, hogy sokáig nem talált munkát, véletlenül került kapcsolatba az evezéssel, és persze a pasikról… Nagy Rasi, a pozitív példa.

Mosolyog amikor találkozunk,  nekem túl gyorsnak tűnik, ahogy  bot segítségével érkezik felém, de rögtön megnyugtat, hogy nem tud lassan járni.  Nyitott személyiségnek gondolom, azonban egy beszélgetés elején én is tapogatózom, ám erre nincs szükség, látom a szemében, hogy bizalmat szavazott felém.

„A Pető Intézetben nőttem fel, ott tanultam, a mai napig visszatérek látogatni. Nekik köszönhetem, hogy, képes vagyok egyáltalán járni. Azt sajnálom, hogy az intézetnek nincs „folytatása”, tehát középiskolai tanulmányokra nincs lehetőség, csupán a 8 általános elvégzéséig lehet valaki ott tanuló.  Nagyon kevés a készségfejlesztő iskola, ahová mehetnének a gyerekek. Szerintem jobb lett volna tovább benne maradni abban a burokban, amit korábban az intézmény nyújtott.

6-ik osztályba jártam, mikor a Pető Intézettel közösen úgy döntöttünk, hogy eljövök onnan, mert látták rajtam: érett vagyok arra, hogy más intézményben tanuljak. Ezért egy „normál” általános iskolába kerültem, kimentem egy hét próbaidőre. Az egy hét jó volt, de sajnos utána jött a fekete leves: egyáltalán nem voltak segítőkészek. Nem figyeltek rám, volt, hogy legurultam a lépcsőről. Nem volt lift, minden órát másik osztályteremben, más emeleten tartottak, nyilván nem értem be az órákra.  Egy évig bírtam, utána a Scheiber Sándor iskolába kerültem, mivel ez integrált intézményként működött,  nem lógtam ki a sorból, volt lift és segítség, le is érettségiztem.

Érettségi után szerettem volna  OKJ-s képzésre jelentkezni, de mivel nem tanultam idegen nyelvet, (mert nem tudok az állapotom miatt) ezért ez a tervem meghiúsult. Elkezdtem munkát keresni, ami katasztrófa, az önéletrajzomból kiderül, hogy mozgássérült vagyok, nyilván be kellett írnom,) a jobb oldalam gyengébb, és az is hátrány, hogy nem tudok tíz ujjal gépelni. Ennek ellenére elkezdtem egy irodai asszisztensi tanfolyamot: nem tudtam végig csinálni és egyáltalán nem voltak toleránsak velem.

A folytatásban:   „A mozgássérült ember nem fertőző beteg”