Történetek, amelyek az orvosokat is megérinti

Természetesen mindegyik gyermekhalál megrázó önmagában, és az egészséges távolságtartás ellenére is nyomot hagy a lélekben egy-egy történet. Így volt ez azzal a néhány hónapos csecsemővel, aki életvégi ellátásra érkezett úgy, hogy jó esetben még egy hetet jósoltak neki, de inkább csak pár napot. Sikerült az állapotát úgy stabilizálni, hogy három hétig éltek a házban. Az első hét után megkérdezte az édesanya: „most mi történik? Gyógyul a gyerekem? Mosolyog, és azt látom, hogy jól van”! Igaz, hogy sápadtabb, igaz, hogy fogy, de az általános állapota jó! Átbeszéltük az édesanyával, édesapával, hogy  sajnos nincs szó gyógyulásról. Ez annak köszönhető, hogy nyugodt légkörben van a szülő a gyerekkel, aki ezt érzékeli, a babának nincs fájdalma, mert sikerült csillapítani, szenvedésmentes, nyugodt napokat biztosítani számára. A halál bekövetkezett, de a szülőknek nagyon nagy segítség volt a Tábitha Ház.

Egy 16 éves fiú esete azért volt emlékezetes a doktornőnek, mert az ő gyermekei is ebből a korosztályból kerülnek ki. A beteg fiúnak erős fájdalmai voltak, amit nem tudtak otthon kezelni, ezért döntöttek úgy, hogy a szülők és a két testvér a hátralévő időre beköltözik a házba. A testvérek szorongtak és féltek, hiszen azt látták: megváltozott a beteg külseje, ami zajlik körülöttük, furcsa és félelmetes. A fájdalomcsillapításnak köszönhetően sok mindenről képes volt beszélgetni szeretteivel az élete végéhez közeledő fiú. A doktornő, a pszichológus és a nővérek megerősítették a testvéreket abban, hogy nyugodtan menjenek be a szobába, beszélgessenek vele, és ők ezt megtették.

                                                         Az  Emlékezés Nap

Az elhunytak emlékére évente egyszer elhívják az érintett szülőket, testvéreket, hozzátartozókat. Ez az Emlékezés Napja. Összegyűlnek, beszélgetnek, emlékeznek a gyerekekre…  Többen elmondták: „milyen jó, hogy abban a nehéz helyzetben nem voltak egyedül, felkészítették őket, segítséget kaptak”.  További lelki erőt ad az is, hogy sorstársakkal találkoznak, beszélgetnek, enyhítve ezzel is fájdalmukon.

A doktornőnek siker, ha azt látja, hogy egy gyereknek nincs fájdalma, az alapbetegsége ellenére jól érzi magát.  Kudarc, ha ritkán, de előfordul, hogy sikertelen a fájdalomcsillapítás, vagy a szülővel nem sikerül elfogadtatni a megváltoztathatatlan helyzetet…

Öt betegággyal rendelkeznek jelenleg, a doktornő szerint még tíz hasonló házra van szükség, mint a törökbálinti, de már plusz ötnek is nagyon örülnének. Jelenleg a társadalombiztosítás nem finanszírozza a hospice ellátást, de ígéretet már kaptak.