A Tábitha Ház munkájában kiemelkedő szerepet tölt be Révész Renáta pszichológus, gyásztanácsadó, családterápiás-szakember, gyermek pszicho dráma vezető. Mielőtt találkoztam volna vele,  az jutott eszembe, hogy milyen sokrétű feladatot old meg itt a pszichológus. Nem csak az ellátásban részesülő gyerekek, és szülők lelkét tartja karban, de az önkéntes képzést is ő vezeti, és az itt dolgozókat is éri olyan érzelmi hatás, amiről célszerű beszélni. Ebben a hitemben megerősít a szakember, Renáta igazi csapatjátékosnak mondja magát és gyorsan hozzáteszi:  „Ha dolgozni jövök, sokféle munka vár rám! Mindenki azt hiszi, hogy itt a Tábitha Házban csak haldoklókról van szó, pedig ez nem így van. Igaz, a szülők túlnyomó többsége krízisben van, évek óta nagy stresszben élnek, miután szembesültek azzal a ténnyel, hogy a gyermekük gyógyíthatatlan beteg. Ennek ellenére a szülők nem omlanak össze, a halál pillanatáig nem engedik meg maguknak, nagyon tartják magukat, viszont nehezen fogadják el a megváltozhatatlant… Megrendültek, ijedtek, szoronganak, lehetnek dühösek is, krízishelyzetet élnek meg, de ez nem egyenlő az összeomlással. A szülők, akik elveszítik a gyermeküket, egy veszélyeztetett helyzetben vannak, mert ez a gyász komplikált formája.

                                                          „Siker, ha a kisgyerek játszik vele”

Amennyiben olyan kisgyermekről van szó, aki nem beszédképes, korlátozott a viszonya a külvilággal, akkor a pszichológus lehetőségei is korlátozottak. Ők játékkal, mesékkel, rajzokkal fejezik ki érzéseiket.  A gyászoló gyerekek játékban előfordul a halál, akár a többszörös is. Egy kicsinél siker,ha  bevonódik egy szakember játékába, mert akkor ez az elfogadás jele. Ha már közelít a halál egy gyereknél, akkor egy relaxációs, szuggesztív technikával fel lehet készíteni, milyen lesz a testen kívüliség élménye, elképzeljük a repülést. A nagyobbakkal erről már lehet nyíltabban beszélni! A gyerekek és a szüleik is halálfélelmet élnek át ilyen helyzetekben, ezért szokott nekik mesélni a különböző népek halálairól, temetkezési szokásairól.  Akkor már mernek kérdezni, oldódik valamelyest a félelem, amely csak úgy csökkenthető, ha ezt a témát érintik.

 

                      „ A gyerekek nagy küzdők, de sajnos a betegség győz…”

Egyes daganatos betegségek lehetnek gyors lefolyásúak is, a lassabbak évekig is eltarthatnak.  A szülő lelkiállapota és érzései hatással vannak a gyerekek hangulatára, érzelmeire is.  Azok a családok, akik nem tudják elfogadni, hogy a gyerekük gyógyíthatatlan beteg, azoknak a teher még nagyobb, ugyanis az elfogadás egyfajta  megkönnyebbülést is hoz.  A hosszú szenvedésre azt mondja az anyai szív: „ezt már nem akarom látni!”  Az egészségügyben nincs szupervízió, pedig kellene. A Tábitha Házban havonta egy alkalommal  tartanak egy nagy értekezlet, akkor megemlékeznek az elhunyt gyerekekről is…Mindenki elmondhatja a hozzá fűződő emlékeit, vagy nehézségeit.