Mondhatnám, hogy Patrik és Tünde története itt véget ért, de ez koránt sincs így… Mint egyedülálló anya, és nem egészséges gyereket nevelő nő, pontosan tudom mit jelent ez. A felügyeletre szoruló gyerek, sosem fog önálló életet élni, nem képes felnőtté válni, mindig valakire, vagy valakikre szorul.  Vajon elvárható-e a testvérétől, hogy majd ő gondozza tovább? Lehet-e ekkora terhet rátenni?Vagy tíz-húsz múlva  már hazánkban is olyan ellátórendszer fog működni, mint amire sok külföldi országban van példa? Talán valamikor ez a feladat is megoldódik, azonban egyelőre, még megoldásra vár.

                                               „ A testvérek kommunikálnak”

Nem mindennap történik hasonló eset egy ikerpár életében, az egészséges testvér épp úgy nem tehet semmiről, mint ahogy Patrik sem. Az anyuka szerint  Martin nem szívesen beszél vele Patrikról, és talán látszatra kevésbé vesz róla tudomást, mégis mindent tud róla: milyen gyógyszert szed, milyen meséket szeret hallgatni, mi történt vele? Abba nem is gondol bele, hogy mi lesz velük később, ha majd Tünde idősebb lesz, kikre és milyen ellátásra számíthat? Egyelőre Patrikot nagy- nagy szeretet veszi körül, imádja a zenét, a masszírozást, valamint az építőjátékokat és így örül, ha találkozik a mamával….