„Csak a szépet látjuk”

Irénke főnővér szerint nincs olyan ember, akit ne érintene meg a gyermekhalál, viszont az nagyszerű dolog, amikor az utolsó pillanatig tudnak segíteni, sőt, még utolsó kívánságot is teljesíteni. Ilyen kérésnek tett eleget a főorvos, (Dr Benyó Gábor) aki egy kézilabda mérkőzésre vitte el az egyik végstádiumban lévő kisbeteget. Természetesen kisebb kéréséket is teljesítenek: volt, amikor az ápolónő süteményt sütött, mert azt kérték tőle.

Emlékezetes volt az a történet is, amikor mentesítő ellátáson lévő gyermeknek az édesanyja babát várt, és az állapota kórházi ellátást igényelt. Az ápolásra és felügyeltre szoruló gyermeke addig náluk volt. Miután megszületett a baba, az anyuka és tréfásan azt mondta: „Ő egy Tábitha baba”!

wp_20160818_14_25_04_pro

 

                                                       „Itt nem a gyógyulás a cél, hanem az életminőség javítása”

Előfordul, hogy a gyerek nyíltan rákérdez: „ugye meghalok”? Ilyenkor visszakérdezünk: „te hogy érzed magad, hogy látod a betegségedet”?   Nyilván ő is érzi, ha még egy héttel ezelőtt tudott menni, és beszélni… Én úgy látom, hogy előrehaladott és előrefelé megy. A gyerek tiltakozhat, vagy az is előfordul, hogy nem szól semmit. Mikor ezt a kérdést felteszi, ő már tisztában van a dolog súlyával, és a szülőt védi azzal, hogy neki nem beszél róla, nem mondja ki, amit olyan nehéz kimondani… Fontos, hogy a reményt ne vegyük el, és ne hazudjunk a gyereknek.  A szülő nem mondja meg neki, ők többnyire bíznak a csodában, nyilván ez az ő döntésük…