Mondhatnánk, hogy a sors akarta így, a racionális magyarázat viszont ennél sokkal kegyetlenebb. 18 évvel ezelőtt Tünde ugyanolyan várakozással teli örömmel várta ikrei világrajövetelét, mint ahogy ez lenni szokott. 32-ik héten születtek meg a kétpetéjű ikrek, először úgy tűnt, mind a két kisfiú egészséges. Ám a harmadik napon Patrik agyvérzést kapott. Bár az orvosok megtettek minden tőlük telhetőt, a kisfiú maradandó sérülésekkel élte túl a tragédiát. Nem lát az egyik szemére, a másikra is csak korlátozottan, tisztázatlan látóideg sorvadása van. Mozgásában szintén korlátozott, csakúgy, mint értelmileg. Az anyuka harminc műtétig számolta a beavatkozásokat, de azt mondta: ennél sokkal több operáción van túl a fiú. Iszonyú nehéz volt azzal szembesülnie, hogy míg az egészséges fia korának megfelelően fejlődik, addig Patriknál mindez nem észlelhető. Nem akarta teljes mértékben ezt elfogadni, ezért folyamatos fejlesztésekre vitte, magántanárokat fogadott, és próbálta a maximumot kihozni a gyerekből. Most úgy érzi: amire ő képes volt, mindent megadott a fiának, persze nagy erőfeszítések árán

                       „A Tábitha Ház egy csoda, hogy itt biztonságban tudhatom a gyerekemet”

Időközben Tünde egyedül maradt, hivatalosan is elváltak. Az ok szerinte az volt, hogy a volt férje nem tudta feldolgozni Patrik betegségét, és bár szereti az apja, de ő, a külön életet választotta. Ez sajnos több hasonló családban is előfordult már. Az anyuka egy ideig otthon volt Patrikkal, majd saját vállalkozást hozott létre Törökbálinton. Évközben megoldott Patrik felügyelete, hiszen a 12-ik kerületi  Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthon, Óvoda, Általános Iskola tanulója, a szünetek alatt kell megoldani, hogy a fiú biztos helyen legyen. Tünde idős szüleit már kevésbé tudja megkérni, hogy felügyeljék Patrikot, a barátokra olykor számíthat.

A Bethesda kórház ajánlotta a mentesítő szolgálatot, amelyet felkerestek és megtapasztalták, hogy mennyire szeretetteljes, megbízható az ellátás és a gondoskodás, Tünde szerint ez egyenlő csodával! Nyilván a kívülállók nem tudják, hogy a hospice ellátáson kívül, még milyen szolgáltatás nyújt a ház, ezért szörnyülködtek többen: „én még a fejemet is elfordítom, ha elmegyek a ház előtt”. Az anyuka azonban felvilágosította a kétkedőket, így már ők is máshogy látják a házban lévő tevékenységeket.