Természetesen a kérdés magától adódott: mi a véleménye a közmédiáról, és a többi televízióról?„Régen bonyolult és morális alapon bizonyos színvonal elérése után vált valakiből újságíró, mára már ez is megszűnt. Van pénz, vagy politikai érdek, nincs köze a közhöz. Az dübörög, amivel az emberek agyát át akarják mosni.

Van egy nagyon felkészületlen és morálisan egyre gyengébb újságírói brancs, aki ilyen, vagy olyan okból megvehető. Én még azt tanultam, hogy igazat kell mondani. Ki mond ma igazat? Ki néz a dolgok mögé? Jó, vannak üdítő kivételek, befolyásuk csöppnyi. Nincs közszolgálat, az a pénz, amit elkölt a magyar kormány, az a mi pénzünk természetesen ebben az értelemben közmédia, de valójában nem a közérdekeit képviseli. Ez az egyes számú probléma, ez nem szakmai, hanem politikai kérdés. Kettesszámú, mint ahogyan a kádár szakma, vagy a nádasoké, akik nádtetőt építettek, vagy a vályogozók, agyagozók, akik házakat építettek, az újságírás is megszűnőben van. Egyrészt azért, mert hallatlan könnyű ma nyilvánossághoz jutni, a hatalom a senkinket is odarakja ahol sok embert elérnek, másrészt a technológia könnyűvé tesz a publicitást. Mindenkinek. A nulláknak is. A  80-as években kezdődött ez a folyamat, ez a mi felelősségünk is, az enyém is.  A kereskedelmi tévék berobbanásától  kezdve  egy dolog számított és számít: a nézettség. Mivel lehet növelni, akár vérrel, feszültséggel, meztelenséggel, bogárevéssel, s ami még rosszabb egy idő után ahová kapcsolsz, ez a látvány tárul eléd. Nem látok kitörési pontokat, és esélyt sem, de  a gyerekünknek akkor is  azt kell mondani, ne lopj, ne csalj, bármilyen szegény vagy, élj tisztességesen. Példát kéne mutatni, de nehéz.  Mit hallunk naponta? Hogy menekülj az országból. Vagy lopj te is, ha boldogulni akarsz. De ha ezt sokan mondják és gyakorolják, végünk van! Nos, nem vagyok túl optimista, de van egy sziget, a Rádió Bézs, ahol igyekszünk igazat mondani, és a közöst keresni”!