Juhász Péter igazgató, az örökbefogadásról, és az intézeti sikerekről:

– Olvastam, hogy felnevelt egy drogfüggő gyereket, aki jó útra tért, sőt, már gyereke is született!

– Az már régen volt, a lányom 33 éves, férjnél van, van egy kisfia. Borzalmas helyzetben élt, intravénás droghasználó volt, kapcsolódó bűncselekményekkel,  de még nem volt büntethető. Nem terveztem, hogy magamhoz veszem, de egyszerűen annyira rossz helyzetben volt, hogy valamit tenni kellett. Az akkor még működ? OPNI-ban nem kapott ellátást, mintha lemondtak volna róla… Jobb megoldás hiányában hazavittem. Gyámja tudta és megoldást kerestünk, nálunk volt már egy hónapja, és rendezni kellett ezt a helyzetet, persze a szakmában azt mondták: ez totál kudarc, ne csináljam, de belül éreztem, hogy valamit tennem kell!

A jogszabályok kevés mozgásteret adtak, de volt egy pont: ”a gyerek mindenek felett álló érdeke”!  Így értük el, hogy gondozási helyként a munkahelyem, míg tartózkodási helyként a lakásom került a gyámhivatali határozatba. Nálunk maradt, felneveltük, családban élhetett, aztán leérettségizett, dolgozni kezdett. Férjhez ment, majd mielőtt anyuka lett egy nívós éttermet vezetett. Unokám már hat éves elmúlt, elsős, anyukája pedig ma már fotóművész.

Nekem ő egy minta, amikor le kell ülnöm drogos gyerekek szüleivel, vagy szülőcsoportokkal,  mindig tudom és közvetítem, hogy mennyire mélyről is van kiút. Ami fontos, hogy beszéljünk egymással, a gyerekekkel… ezt ne felejtsük el, mert erre szükség van, nincs szakmai varázslat, ….mi és ők vagyunk!

Később is foglalkoztam drogos gyerekekkel, próbáltunk nevelni, gyógyítani, volt egy nagyon sikeres drogprogram amit vezettem,viszont iszonyú drága, de működött. Közel 20 gyerek volt benne! Ők mind leérettségiztek, többségüknek szakmája van és diplomája! Ez egy nagyon intenzív, olyan egész emberes időszak volt, főállás mellett a nonprofit területen.

– Mi Önnek az intézetben a siker?

– Siker az, ha jobb személyiség állapottal kerül ki a fiatal, a kudarc, ha nem tudunk rajta érdemben változtatni. Pozitív, ha élő kapcsolat alakul ki, ha visszajönnek hozzánk és mesélnek, vagy valamiben segítséget kérnek Aztán az idő múlásával, ha minden rendben van, elmaradoznak, de ha az élet úgy hozza, hosszú évek után is újra jelentkeznek. A telefonszámom publikus, emberekkel nem lehet úgy foglalkozni, hogy falakat húzunk. A mi szakmánkban kevés a transzparens elismerés, de amikor egy  régi növendékem, akit nagylányként neveltem, sok éve a hosszabb kórházi kezelése idejére rám bízta tizenegy éves kislányát családba fogadással, ezt igazi elismerésnek érzem.

Számomra az a furcsa, ha valaki nem tud a gyerekekkel dolgozni. Nekem fontos, hogy este körbe menjek a házon és lássam, hogy minden rendben van!. Itt a keret szigorú, szabályok vannak, de van szeretet és érzelmi biztonság is, egy másfajta irány, értékrend, amivel megismertetjük a fiúkat, és ettől jobbra fordulhat az életük…