A folyosón áll és várja, hogy leüljek vele beszélgetni. Ez a rend. Az intézeti egyenruha valójában nem olyan, mint a BV intézetekben, sokkal inkább hasonlít, valamilyen szabadidős tevékenységhez: póló és nadrág. Pistin tetoválás, ezen már cseppet sem csodálkozom, sok fiatal szereti az effajta divatot.

– Gyerekkorom jó volt, családban nőttem fel, bár az igazi apámat nem ismerem, nevelőapám volt egyéves korom óta, ő tavalyelőtt meghalt autóbalesetben. Anyukám maradt, meg a két testvérem. Kitűnő tanuló voltam elsőben, negyedikben, ötödikben is, most is jó tanuló vagyok, de már nem annyira. Tanyán laktunk, állatokkal foglalkoztunk, volt disznó baromfi. Emiatt nagy volt a pörgés, naponta kellett takarítani. Én voltam a legnagyobb, én csináltam reggel két órával suli előtt már locsoltam a kertet, délután állatok etetése, itatása, este megint locsolás. Be kellett segíteni, jól éltünk, mindenem megvolt.

– Nekem ebből úgy tűnik, hogy rendben volt minden körülötted. Mi történt, amiért előzetes letartóztatásba kerültél?

–  Nem szeretném elmondani, hogy mit követtem el.

–  Rendben, akkor nem kérdezem többet.

–  Egyszeri tévedés, soha többet nem lesz ilyen.

–  Egyből kiderült?

–  Egy hét múlva.

–  Jöttek érted a rendőrök?

–  Persze. Beraktak 72 órára, utána ide hoztak, befogadó csoportban voltam 2,5 – 3 hónapot. Ez egy  kis közösség, megtanítják a szabályokat, a házi rendet.

 – Féltél?

–  Féltem.

– Mit gondoltál?

 – Azt, hogy verekedni kell, meg ilyenek. Kimentem az udvarra, láttam a gyerekeket, hogy normálisnak tűntek.  Az  idősebbek persze  beszólogattak, de csak pár napig, míg új az ember. Ahogy bekerültem, rá pár napra volt a születésnapom, a 18-ik, most ünnepeltem a 19-iket.

–  Hogy telt?

–  Vettem a csoportnak tortát,(illetve az intézet dolgozói vették a saját pénzemen, mert mi nem mehetünk ki) tűzijáték is volt rajta, szép volt. Énekeltünk vacsoránál, meggyújtották a gyertyákat.  Otthon nem nagyon tartottuk meg, amikor kisebbek voltunk akkor igen, később már nem. Boldog születésnapot, csak kívánság volt.

–  Szoktál bulizni?

–  Nem nagyon, ugyan már voltam diszkóban, dolgom volt otthon, meg iskola is volt. Hétvégén 16-17 évesen elmentem presszóba, akkor pár sört lement.  Több mint egy éve vagyok itt, most megyek tárgyalásra.

– Várható ítélet?

– Igen.

– Mire számíthatsz?

– Hát nem tudom…

–  Ki megy el veled?

– Senki, rendőrök visznek. Azt el tudom képzelni, hogy más intézetbe kerüljek, csak ne BV-be! Asszódra, vagy haza.  Nagy hülyeség volt amit csináltam, sokat gondolkoztam rajta, hülyeség volt.

– Egyedül követetted el?

– Igen. Visszafordítanám, de nem lehet az idő kerekét.

– Lettek barátaid?

– Vannak, akikkel jóban vagyok, de igazi barát nincs. Itt csak olyanok vannak, akik több fajta bűncselekményt követtek el.

– Szoktatok erről beszélgetni?

– Persze, az újak bejönnek és elmondják, miért vannak itt. Én azt mondom, legyen normális, lehet rossz gyerek is, nem érdekel milyen bűncselekményt követett el, az számít, hogy itt milyen, és mit ad magából. 10-en vagyunk egy csoportban, nálunk nincs megfélemlítés.

– Mit viselsz a legrosszabbul itt?

– Semmit. Én miután felkerültem a csoportba pár hét múlva, kettes fokozatba voltam, rá három hónap múlva már a hármasban.  Ölelkezhetek, megpuszilhatom a legjobbak anyut és a testvéreimet! Több telefont kapok, heti kettőt, öt percig beszélhetek  az intézet költségére, több a beszélő is. Várom, hogy menjek haza. Az intézeti szabályokból kicsit többet engedhetek meg magamnak, mert eljutottam a hármas fokozatba, az újoncokat én fogadom be, én öltöztetem be.

– Ők is szoronganak, mármint az újak?

– Meg vannak ijedve, elmondom, hogy nem kell félniük. Most csinálom a 11-iket, aztán az érettségit,  autó karosszéria lakatos szeretnék lenni. Én ezt úgy fogom fel, mint egy kollégium: nevelőhöz, igazgatóhoz mehetünk, pszichológus is van.  Nincs azzal gond, hogy sorakozni kell. Jó az ellátásunk, ötször eszünk naponta.  Fiatalon még meg lehet javulni, az én meglátásom szerint, de az is szempont, hogy a családjában van-e börtönviselt, és hogy drogozik-e? Aki már többször követett el bűncselekményt, az már bele esett abba a szenvedélybe, hogy tudja, mi a könnyű pénzszerzés módja!

– Hogy képzeled el a jövődet?

–  Az intézetben vannak olyan emberek, akik segítenek majd álláshoz jutni. Ha valaki itt vagy Asszódon tölti a büntetését, az nem kerül bele az erkölcsibe. Ezért is fontos, hogy többet ne bűnözzek. Volt a kinti életben egy barátnőm, de mondtam neki, hogy keressen magának mást, élje az életét, mert én még azt sem tudom, hogy meddig leszek itt, vagy más intézményben…