Egy szakértői csoport megvizsgálja, összeáll egy kép és ez alapján készítünk el egy nevelési tervet, a szerint dolgozunk a gyerekkel. Ezzel párhuzamosan fut az ő büntetőügye. Pedagógiai szempontból nehéz, hogy nem tudom, meddig tart: tervezhetek egy évre, de lehet, hogy fél év múlva szabadul, de az is előfordulhat, hogy három évig itt lesz.  Volt már arra példa, hogy valakinél elkezdtünk egy terápiás folyamatot, közben szabadult az illető, de boldogan jött vissza, hogy folytatódjék a szakmai kapcsolat, erre próbálunk különböző lehetőségeket biztosítani.

 Az intézményből a gyerekek vagy szabadulnak (a bűncselekményt nem látják bizonyítottnak, lezárhatják a nyomozást, és úgy engedik szabadlábra) vagy kap egy jogerős javító-nevelői intézetbe való elhelyezést, akkor átkerül Asszódra. Arra is volt már példa, hogy jogerős börtönbüntetésre ítélték, akkor átkerült egy BV(Büntetés-végrehajtási) intézetbe és az is lehet, hogy olyan ítéletet kap, ami pontosan lefedi azt az időt, amit itt töltött.  Ezen kívül kaphat házi őrizet, vagy lakhelyelhagyási tilalmat.

Tehát az már következmény, hogy hozzánk kerülnek a fiatalok, hiszen valamilyen bűncselekményt követtek el, a rendelkezésre álló szigorú keretet töltjük meg pedagógiai, szociális és pszichológiai szakmai tartalommal. Természetesen kíváncsi voltam arra is: vajon hány megtévedt fiatalt lehet jó útra terelni, kaptak-e elég lehetőséget arra, hogy az intézetből való kijutás után ne kerüljenek többet összetűzésbe a törvénnyel!

 ”Az után követés nagyon bonyolult dolog, egyrészt sajátos szocio kultúrájuk miatt sokszor költözködnek, 2-3-4 év után nem tudjuk, hol és milyen élethelyzetben találjuk őket. Lehet, hogy új kapcsolatban élnek, és nem tudják róla, hogy volt egy botlása korábban, és a személyiségjogok sem engedik. Informálisan sokukról lehet tudni, közösségi oldalakon, (a gyerekek tudnak egymásról), bár szakmai szempontból ez nem reprezentatív minta. Vannak gyerekek, akiknél jó eredményeket lehet elérni, a viszonylag normál családból érkezőknél, akik rosszkor voltak rossz helyen, szinte biztos, hogy pozitívan tudnak kijönni ebből a helyzetből. Persze rögtön jön a kérdés: ki a normál család? Amennyiben a szélesebb kör? társadalmi elvárások szerint működik egy család, – és ez nem azt jelenti, hogy jómódú-, de valamilyen értékrenddel működik a saját környezetébe, akkor mi is jó eredményt tudunk felmutatni.

Sokkal nehezebb ott, ahol a kriminalizált családból kikerülő gyerek már a szocializálódás során a kriminális életvitelt sajátítja el, az ő számukra az az elvárás, az az értékrend, amit mi képviselünk, az egy idegen. Amíg itt van, persze alkalmazkodik, de valójában nagyon nehezen működik. Egy szélsőséges példa: egy gyerek az egész családját tagadta meg, mert rájött, hogy ez egy más világ, ez egy szerencsés epizód volt, hogy viszonylag fiatalon került be és azt mondta a látogatáson a szüleinek: „én már nem az a gyerek vagyok, és tőlem ne várjátok, amit eddig vártatok”! Ha egy 14-15 éves gyerek ezt mondja az anyjának, annak nagyon mély okai vannak! De a fordítottjával is találkoztam, amikor az itt lévő gyerek beállt a sorba, majd a szabadulása után pár órával újabb bűncselekményt követett el. Nyilván erősen benne volt a családi hatás, ahova ő hazament.

Ha csak néhány gyerek életét sikerül megváltoztatni, már nem dolgoztunk hiába, persze ennél azért lényegesen több eredményt tudunk felmutatni! Ezt abból látom, hogy elvégzi az iskolát, dolgozik itt, valamit vissza tudunk adni a gyerekkorából. Javítunk a szocializálódásán, eredményeket máshogy is lehet elérni, mint amiről ő idáig tudott, egy más utat mutatunk, talán tudunk változtatni az erőszakhoz való viszonyulásán, rájön, hogy a kommunikációt nem csak ököllel lehet megoldani, tehát ilyen pici mozaikokat kap, és ebből összeállhat a személyiségük”.