A befejező részben a szabadulás utáni esélyekről beszélgettünk

-Én 2015 nyarán szabadultam, 10 év után feltételesen. Ez azt jelenti, hogy 3 év, 4 hónap alatt, ha még valamit elkövetnék, 5-6 évet kaphatnék,ez azért visszatartó erő. Erkölcsim nincs, elmegyek egy munkahelyre, és nem vagyok versenyképes. Ha elmondanám az utolsó tíz év tapasztalatait, akkor minden bizonnyal kinevetnének, mert ételt osztottam. Ha többen pályáznak egy munkára, akkor én alá ígérek a bérnek, hogy felvegyenek. Van munkám, de nem azt csinálom, amit kéne. Édesanyám van, a gyerekemet egyáltalán nem láttam, míg börtönben voltam, de mára már sikerült rendezni vele a viszonyomat.

– Milyen munkát szeretnél?

– Szívesen dolgoznék utómunkálatokban, hangot tudok vágni, viszont erkölcsi bizonyítvány nélkül nem tudok sehol sem elhelyezkedni. Tapasztalatom megvan, két évig dolgoztam a Börtönrádióban, itt is ugyanazok az alapok, mint egy kinti rádióban. Valamint a fejlődés lehetősége sem utolsó szempont. Szabadulásom óta egy közösségi rádiónál dolgozom önkéntesként ott is sokat fejlődtem szerintem és sok ember elfogadását, ami pozitív erővel lát el a jövőre nézve.

– Van kapcsolatod, barátnőd?

– Olyan magam által rögzült szabályaim vannak, mint pl a rend: rosszul reagálok, ha valami nincs pont a helyén. Persze enyhültek, de nem tudom levetkőzni őket. Magyarán: abszolút alkalmatlannak érzem magam egy kapcsolat kialakítására. Ha kapcsolatba gondolkodok, akkor az számomra már a végleges lenne.

– Gondolom, ugyanolyan igényed lenne egy kapcsolat kialakítására, mint a többi embernek.

– Abszolút, meg valaki tudja elviselni azt a fajta szeretet, ami bennem van.

– Különleges az a szeretet?

– Nem, csak nagyon régóta nem tudtam kiadni magamból, ez túláradó lenne, sok lennék valakinek. És a mai világban azt vettem észre, hogy nem érzelgősek az emberek. A közöny jobb szó.

– Mikor kiléptél az utcára 10 év után, rácsodálkoztál a világra?

– Igen, bár a technikai dolgokról tudtam, mert járt nekem újság, a számítógéphez az utolsó három évben már hozzá férhettem, és így tudtam magam tovább képezni, egy okos telefonnal bajban lettem volna az elején. Nekem is van, de az utcán nem nyomkodom, tehát nem megyek zombi módra lehajtott fejjel az utcán, beleesve a telefonomba.

– A Börtönrádió kapcsán van lehetőséged segíteni azokat, akik még a büntetésüket töltik?

– A Budapesti Javítóintézetben leszek mentor, ott fogom segíteni a rádió elindulását. Egyébként tervezem, hogy a Gyorskocsi utcai börtönben megnézem majd, hogy dolgoznak a rádióban a hölgyek. Az egész Börtönrádió azért működik, és az a célja, hogy eljutassuk az emberekhez:  tovább kell nézni, gondolni az életet, hiszen a büntetésük letöltése után, mindenki szabad lesz és meg kell adni a lehetősét, hogy az is maradjon…