Péter beszél a börtönéletről, és egy részlet a Börtönrádió műsorából: https://archive.tilos.hu/mp3/tilos-20161010-070000-083000.mp3

 

racsfm

– Nem is nagyon panaszkodhatnak?

– Hát nem, mert ő akkor a vamzer. Ha valaki nem tudja magát megvédeni, és a BV –re bízza ezt a feladatot, hát nem fog menni. Az intézet nem tudja megvédeni. Nekem azt mondták az első napokban, bármi történik, álljak bele, vállaljam a konfliktust. Nem szabad gyengének mutatkozni, mert az azonnal kihasználják. Sajnos nem mindent lehet ésszel elintézni. Bikák és köcsögök verzió van, a harmadik verzió, mikor valaki próbál a kettő között elevickélni.  A börtönben van a testvér, a földim és vannak még különböző összetartozási jelek, brancsban, brigádban vannak, és ha jön egy új ember, könnyen áldozattá válhat. Ha nem is a személye, de az értékei mindenképpen

– Hogy lehet ebbe belesimulni, hogy lehet túl élni?

 – Én sosem voltam börtönben előtte, és mindjárt elsőre több mint 13 évet kaptam. Bekerültem a Gyorskocsiba, 18 személyes zárkába, 40 fok a 6-ik emeleten, csupa visszaeső, nem nézték, hogy először vagyok büntetve. Törvényileg és szakmailag persze megkérdőjelezhető, hogy így vegyesen rakják össze az embereket. A börtön, a bűnözés egyeteme! Szájhagyomány útján az összes stiklire fény derül, aki kocsi feltörőként bejön, átbeszélik a szakmát, ki hogy csinálta, és majd új információkkal a szabadulásuk után folytatják a „szakmájukat”.  Mikor én bekerültem, természetesen nem tudtam, hogy kell jól reagálni, így voltak gondjaim, de a ritmust hamar fel lehet venni. Egy idő után már fel sem tűnik, hogy azonos reakciókra lesz képes az ember.

-A nevelők, fegyőrök azért tudják, hogy mi folyik a zárkákban, nem?

– Egy BV dolgozó sem tudja, hogy pontosan mi folyik egy zárkában, miután délután, vagy estefelé rájuk zárják az ajtót. Benéznek óránként egyszer, de azt mindenki tudja, hogy mindig ugyanazt a képet fogja látni. A fogvatartott egy idő után mindent átlát, és úgy cselekszik, hogy abból ne legyen gondja.

– Az köztudott, hogy a bezárt embereknek mennyire fontos lenne a kapcsolattartás. Sok esetben az elején még működik, aztán 2-3 éven belül elhal. A BV nem segít ebben, nem keresi fel a hozzátartozókat?

– A BV-nek a nevében van a funkciója: büntetés végrehajtás. Nincs utómunka, nincs kezelés, van nevelő, akire 100-120 fogvatartott jut, örül, ha pár nevet megjegyez. A napi posta kiosztása sem megy olyan könnyen, plusz 4 órát dolgoznak azért,  hogy  a kérelmi lapok a helyükre kerüljenek. Volt olyan eset, hogy egy hétig nem kaptam levelet, mert nem volt ideje körbehordani. Legalább száz emberről kellene jellemzést írni, beszélgetnie, de erre nincs idő. Így aztán arra sem derülhet fény , hogy ki az,  aki segítségre szorul, mi lesz vele, ha szabadul, stb. Szerencsére vannak olyan alapítványok, akik kintről befelé segítenek, illetve a szabadultakat segítik valamennyire, az a véleményem, hogy ezeket a szervezeteknek kellene állami támogatást kapniuk, hogy még többet tudjanak segíteni.

A folytatásban: “A Budapesti Javítóintézetben leszek mentor, ott fogom segíteni a rádió elindulását”.