Egy magas, feltűnően sápadt, homlokába húzott sapkával érkezik a fiatal férfi a Börtönrádió megbeszélésére. Civilek és mentorok segítségével működik egyre több büntetés végrehajtó intézetben a Börtönrádió. Az köztudott, hogy a hazai börtönökben a szigorú napirenden kívül, kevés olyan foglalkozás van, amiben részt vehet az elítélt. Ezért is örültek a fogva tartottak a Börtönrádiónak, amit nem csak hallgatni tudnak a zárkákban, de a szerencsésebbek dolgozhatnak is benne. A rádió volt főszerkesztőjével beszélgettem a börtönéletről, az ő életéről, és a „hogyan tovább-ról”…

– Emlékeztetsz egy fiatalkorú elítéltre, aki jellemzően ugyanilyen fehér volt, mint te! Beteg vagy?

– Biztos, hogy nem én voltam, mert fiatalkorúként nem követtem el semmit. Egyébként ez a börtön miatt van, már mint a fehér szín. A bezártság teszi.

racsfm1

– Te hogy kerültél kapcsolatba a Börtönrádióval?

– 2014-ben a BBC munkatársai voltak Vácott, a börtönben, ahol már működött egy szakkör, ott készült a képújság és kisebb filmek, amiben én is dolgoztam. Kiválasztás útján lehetett bekerülni a rádióhoz, nyilván feltétele volt, nem csak a jó magaviselet, de az is, hogy valamennyi fogalma legyen az illetőnek az ott folyó munkákról. Ezután féléves képzés következett, nagy előnyt jelentett, hogy én a technikai dolgokhoz értettem, vágni is tudtam. Ez egy igazi csapatmunka egyébként, mint a civil rádiókban. Nagy dolgot jelent az elítéltek életében, hiszen az a fegyházas, aki nem dolgozik, a nap  23 óráját a zárkában tölti, ez egy olyan program, hogy heti 2-3 alkalommal kikerülhet az ember.

– Te dolgoztál?

– Eleinte nem, aztán 6 évig, később a rádiót már főállásban, mint főszerkesztő, reggel 8-tól kora délutánig.  Összeraktuk a műsorokat, a vége munkákat csináltuk, de volt saját műsorom is, az Útravaló.

– Az miről szólt?

– Olyanokkal készítettem riportot, akik hamarosan szabadulnak.  A  beszélgetést az illető szabadulása után adtuk le. Ebben a tudatban, talán nyugodtabban mondhatták el a véleményüket, akár a társaikról, akár a körülményeikről, természetesen nem sértve a BV intézetet és a többi fogvatartottat.

– A BV dolgozók bele hallgattak az adásba?

– Bármelyik vezető bele hallgathatott, ha akart, volt egy felelős személy a BV részéről, egyébként nem.  Minden zárkában van a tévé, és azon keresztül hallgatható. Tervezik, hogy a műsort saját kisrádiójukon keresztül is tudják hallgatni majd elítéltek.  Kész műsorok ki kerülnek a civil rádiókhoz  is, kicsit megvágva, ezt viszont már ellenőrzi a BV intézet.

– Az emberek többsége, ha meghallja a börtön szót, maga elé képzeli, a rácsokat: rabruhás elítélteket, összezsúfoltan, akik olykor erőszakoskodnak egymással, és van egyfajta hierarchia…

– A fiatalkorúaknak  van a legnehezebb dolguk a börtönben, egy  15,16 éves bekerül, olyan hatással van a személyiségére, hogy az kihat a felnőtt életére is. Beteszik mondjuk egy hatszemélyes zárkába, a többiek neki esnek és faggatni kezdik: honnan jöttél, ki vagy, mi a bűncselekményed, mi van a szütyődbe, egy presszióba kerül azonnal , aki még sosem volt ilyen helyzetbe, annak ez óriási nyomás. Ha ez a helyzet elfajul, akkor csúnya dolgok történhetnek: erőszakok, akasztások, mint ahogy erre volt már példa.

A folytatásban: ” A börtön, a bűnözés egyeteme!”