A mondás igaz Gyöngyi és Péter esetében is, hiszen mindkettőjüknek fontos a család, ezért is fájdalmas az a tény, hogy Péter döntését nem fogadta el a felnőtt korú lánya, és elfordult tőle.

(Azon gondolkodtam, hogy is magyarázhatta volna meg Péter a lányának ezt az érzelmileg felfokozódott helyzetet? Egyáltalán kell-e egy felnőtt korú gyereknek a beleegyezése ahhoz, hogy az apja szerelmes legyen egy másik nőbe és vele akarjon élni? Hol van a határ, amikor már a szülő felnevelte a gyerekét, úgymond megtette a kötelességét, és az élete hátralévő részében már csak boldog akar lenni!)

Az évek alatt nem sikerült rendezni ezt a helyzetet, de fiával jó a kapcsolata. Gyöngyi gyereke és 3 unokája rendszeres látogatója az alsóörsi háznak, ilyenkor a nevetésüktől hangos a környék. Legszívesebben egy világ körüli útra indulnának, ecsettel a kezükben. Közelebbi céljuk egy angliai utazás, Gyöngyi gyerekéhez és az unokákhoz. Persze a családon túl, szeretnének minél több helyre eljutni, szép tájakra, és a látottakat vászonra vinni.

Gyöngyi szerint a boldogság éltet, a nevetés és az alkotás pláne.  Arra a kérdésre, hogy mit jelentenek egymásnak, Péter elérzékenyülve mondja: „nekem Gyöngyi a mindent jelenti. Nem mondhatom, hogy rossz volt a házasságom, de amolyan közömbös… tőle viszont újra éledtem, együtt sírunk-nevetünk, dolgozunk, kerékpározunk, utazunk, festünk és csak egymás mellett akarunk lenni, az idők végezetékig…”