Eleinte még csak telefonon beszéltek, később már találkoztak is… egy év telt el így, közben hezitáltak, vívódtak, és keresték a „hogyan tovább-ra a választ”

A barátok különböző módon reagáltak kettőjük kapcsolatára, Péter szerint volt, aki azt mondta: öreg korodra hülyülsz meg? ( ekkor 59 éves volt) Volt, aki tartózkodott és elhatárolódott, és olyan is, aki azt a tanácsolta:  állítsák vissza  a házasságukat,  ám egy svéd barát csak  ennyit mondott: „Péter!  egy életed van, abban kell boldognak lenni!” Gyöngyi ugyan független volt, már korábban elvált, és bár az eszével le akarta beszélni magát a kapcsolatról,  ám a találkozások alkalmával az érzelmek felülkerekedtek. „ egész más volt ebben a korban megélni a szerelmet, talán jobban értékeli az ember a mély érzéseket, bölcsebbé válik és az élet ajándékaként fogtam fel. Az persze zavart, hogy eleinte Péter úgy szökött el hozzám, de legyőzhetetlen volt azaz érzés, amikor találkoztunk, megszűnt körülöttünk a világ. Arra is volt példa, hogy egy nap kétszer is meglátogatott a fővárosból, pedig vidéken éltem”

Bár Gyöngyi nem állította döntés elé Pétert, ő megjelent egyik este egy bőrönddel… és azóta is elválaszthatatlanok.  Először albérletben éltek, meglehetősen szűk anyagi körülmények között, de mindezt felülmúlta az együttlét, és a közös élmények. Egyszer egy  múzeumi látogatáson vettek részt a székesfehérvári Bory-várban. Péter azt mondta: felejthetetlen élményben volt részük: „Két bolond szerelmesként jártuk be a vármúzeum termeit, bástyáit, és kertjét. Megállt az idő körülöttünk, és nem vettük észre, hogy közben bezárt a múzeum, és a személyzet is hazament. Nem tudtuk mit csináljunk, hogyan jussunk ki. A múzeumot egyébként magas vaskerítés veszi körül. Benn aludni nem mertünk, elhatároztuk, hogy átmászunk a kerítésen. Nem volt könnyű, Gyöngyit át kellett emelnem. Ahogy kijutottunk, találtunk egy kis presszót, ahol leültünk és itt határoztuk el, hogy amit nem tudunk megélni együtt, azt megfestjük. Péter és Gyöngyi neveinkből itt született meg a PÉGYÖ, és később megfestettünk egy nagy képet, amelyen kettőnk portréja van a vár bástyákban. Egymás arcát festettük egyszerre, egy időben, szerelmesen.”