Első túsztárgyalása egy középiskolás fiúval volt

Egy idő után fojtogatta a börtön légköre, kapóra jött, hogy a rendőrségre hívták dolgozni. Első esete Baján, egy középiskolában volt, ahogy egy diák géppisztollyal tartotta sakkban túszait. 2007-ben a Széna téri OTP-ben a túszejtő le akarta lőni, de a végén kiegyeztek egy alsó lábszárlövésbe. Hiszi, hogy nem történhet vele rossz dolog, ezért a motorozáshoz a bukósisakon kívül nem visel védőfelszerelést. Bár évek óta nyugdíjas, de még dolgozik, terápiákat tart, sportol, zenél, imádja gyerekeit, és boldog embernek tartja magát. Ő Végh József, klinikai szakpszichológus.

vegh_jozsi_1.jpg

„Börtönpszichológusként kezdtem a pályát, azonban az elítéltek nagy része játszmázik, nem igénylik a változást. Legtöbb esetben ennek oka az alul iskolázottság, és az, hogy olyan érzelmi közegben nőttek fel, amely idegenkedést, távolságtartást mutatnak a részükről, miközben fogalmuk sincs a pszichológiáról. Eredmények és sikerek híján nem éreztem jól magam, kapóra jött a rendőrségi megkeresés, ahol már több irányú feladatokat kaptam. Az állományt vizsgáltam, megismertem őket, a munkájukat és az jó időszak volt. Akik rendőrnek jelentkeznek, pszichés vizsgálaton is átesnek, és a zöme itt elbukik. Az is előfordulhat, hogy egy idő után válik alkalmatlanná, de kap lehetőséget, segítünk neki, persze az is előfordul, hogy valaki végleg alkalmatlanná válik. Ezzel párhuzamosan megtanultam a túsztárgyalást, részben a franciáktól, részben a nemzetközi irodalomból, na meg a saját bőrömön tapasztalva, ezt később oktattam is. A terror-, és a túszszedéses cselekmények döntő többségét pszichésen beteg emberek követik el. Sok esetben egy tárgyalás fókusza pszichoterápia.”

A túsztárgyalásról sokaknak egy –egy filmbeli jelenet jut az eszükbe, pedig az életben ez máshogy zajlik.  Végh József első túsztárgyalását egy személyi hívón keresztül kapta, különböző kódszámok alapján tudta meg, miről is szól a riasztás. 1993 őszén Baján egy géppisztolyos középiskolás túszul ejtette öt diáktársát, és azt követelte, hogy a médiában mondhassa el, amit akar.  A géppisztolyt a bajai piacon vásárolta, korábban látott ízelőt a Délszláv háborúból.  Jocótól az iskola folyosóján a tanár megkérdezte: „mit csinálsz?”  Válaszul a levegőbe lőtt egyet, megkereste volt barátnőjét és annak új barátját, összeterelte a többi túszt és a tanári szobában tartotta fogva őket.  Ebben az esetben nem csak sima túszejtésről beszéltek, hanem mögötte valószínűsíthető volt az emberölési szándék is. Mikor Végh József és a rendőrség emberei odaértek, már az egyik tanár telefonon beszélgetett vele, és azt mondta a tanárnő: itt vannak a tévések, és ő most átadja a riporternek a telefont.

„Jocó idegesen válaszolt, de a tárgyalás során sikerült lehiggasztanom.   Persze ehhez szükséges a rapport készség: egy ideig csak figyeltem, beszéltetettem, és mikor láttam, hogy működik, lassan megváltoztattam  a viselkedésemet. Ilyenkor már érzem, hogy az illető jön velem az úton. Tehát nem a túszejtőt változtatom meg.  Végül is Jocó elengedte az összes túszt. A végén kijött géppisztoly nélkül, hogy nyilatkozzon a televíziónak, ezt az utolsó mondatában mondta. Egyébként nem volt mindegy, hogyan jön ki a folyosóra. Ha géppisztollyal jött volna ki, nagy valószínűséggel nem élte volna túl. Ezt egy titkos üzenettel a tudtára adtam: „sokfele jártam a világban, de azt sehol nem láttam, hogy valaki géppisztollyal kényszerítse ki, hogy nyilatkozzon a tévének, és én nagyon féltem”.

Ez minden bizonnyal hatott, két virágcserépre rátette a géppisztolyt, kijött és kereste a tévét.  Ekkor jött a  hang-fénygránát, ami kikapcsol minden érzékszervet egy rövid időre, bár utána kereste a tévét.  A fiatalember Tökölre került, időközben leérettségizett. Édesapja és a nővére megköszönték nekünk, hogy nem lett öngyilkos, illetve nem lőtték le. Utólag derült ki, hogy aznap templomba ment, összes versét és novelláit elégette, tehát a fiú készült a halálra. Végh szerint kereste a helyét a világban, híres akart lenni.  A szakemberek pubertáskori zavart állapítottak meg nála.

Ugyancsak emlékezetes eset volt tíz évvel ezelőtt a Széna téri OTP –ben, amikor az elkövető vagyonőr a fiók alkalmazottait ejtette túszul. Első körben túszcserét követelt.

„Alapszabály, hogy a túszcserébe nem megyünk bele, mert az elkövető úgy dolgozza fel lelkileg, hogy olyan személyeket kap, akiért nem kár, akit szabad megölni, ez általában be is következik.  Közöltem vele, hogy a parancsnok nem engedélyezi. Erre a túszejtő: rendben, de akkor lelövöm!  Én azt válaszoltam: nagyon elrontana akkor mindent, mert van két 7 hónapos kislányom, akit fel kell nevelni. Mire azt válaszolta, hogy akkor térden lő. Én mondtam nekik, hogy a térd egy nagyon bonyolult ízület, nem lenne szerencsés, a végén „kiegyeztünk” abban, hogy alsó lábszáramra céloz. Megtanultam, aki élni akar, az élni is fog, és nehéz az olyan embert megölni. Tudtam, hogy életben maradok. Mikor tárgyaltam vele, egyszer csak kilőtt az ablakon. Két pisztolya volt, az egyiket rám fogta, a másikkal kilőtt. Nagyon lebaltáztam, hogy képzeli, bejönnek a kommandósok, és leharcolnak bennünket, tegye csak az ujját a sátorvasra. (fegyver része)

Egyetemet végzett  fiatalemberről volt szó, aki egyre lejjebb csúszott anyagilag. Oszama Bin Laden  és Hitler volt a példaképe, ott lógtak a lakása falán,   valamint robbanószerkezetet és fegyvert is találtak az otthonában.  Kevesellte azt a pénzt, amit az OTP fiókban talált, ezért kért még 5 milliót. Mellesleg a túszejtő követelései is sokat mondóak: lehet nagyon kevés és nevetséges, illetve irreálisan nagy. Úgy beszéltük meg a parancsnokkal, hogy baloldalra rakom le a pénzt, és akkor felszámolják, mire ő a másik oldalra akarta, hogy tegyen. Én nem akartam ellenkezni, nehogy szimatot fogjon. Jött a pirotechnika, (villanógránát), de mikor elmúlt a hatása kereste a célt, hogy lőjön. Én szép lassan léptem hátra,  miközben felszólították, hogy hagyja abba. Nem engedelmeskedett, kapott két lövést, ekkor meg akarta ölni az egyik túszt, átlőtte a kezét. Utána még négy lövést érte a testét,  és meghalt. Ha kiengedtük volna, biztos, hogy lövöldözni kezd, ezt bent kellett megoldani. Utólag mutatták ki a szervezetében a kokaint, nem véreztek a sebei, és közepesen ittas állapotban volt.”

A pszichológus szerint idővel változtak az elkövetők is: inkább meghalnak, ki akarják végeztetni magukat. A terrorizmus kérdése is foglalkoztatja, bár velük nem az életről kell tárgyalni, hanem a halálról. Gyorsan hozzátette: szerencsére nem vagyunk célország.

Az emberek mentális állapotáról nincs túl jó véleménnyel, azt mondta:  „amilyen a himnuszunk, olyan a nemzetünk.” Sajnos sokan félelemtől vezérelve élnek, és aki fél, az hajlamos arra, hogy függő érzelmi viszonyt alakítson ki. Ezek az emberek nem boldogok, nem pozitív szemléletűek, és nem szabadok. Természetesen a szülő házból hozzák a mintákat, és ha olyan nevelést kap a gyerek, akkor nem függő, hanem kötődő kapcsolatot keres felnőttként.

Ugyan nem dolgozik minden nap, de nagyon tevékeny: intézkedés-lélektaktikai tréningeket tart bankoknak, fegyveres és más extrém stresszhelyzetek kezelésére, coach, szakmai tanácsok miatt is keresik. Szabadidejét tízéves ikerlányaival tölti, motorozik, focizik, kondizik, fut, szintetizátoron játszik, és zenét hallgat.

vegh_jozsi_2.jpg